Mostanában nagyon eltüntem. Ennek oka, hogy két hétig nyaraltunk, utána meg nagyon el voltunk Anyával foglalva. Illetve Apa annyira sok képet készített, hogy Anyának nem volt lelkiereje hozzáfogni kiválogatni. Még kb a felével se végeztünk, ezért több ütemben fogom feltenni a válogatást.
Egyébként ez volt az első igazi, hosszú nyaralás az életemben. Persze egyszer már voltunk nyaralni, a Balatonnál, de az csak pár nap volt. Ez két hét volt : ). 14 éjjelt nem a kiságyamban töltöttem. De nagyon élveztem! Igazából a legjobb az volt benne, hogy egész nap Apával és Anyával voltam, és csak velem foglalkoztak. Nagyon sokat sétáltunk.
Voltam sokat babakocsiban is, de a legtöbbször kenguruztunk, hol Apa, hol Anya cipelte a 7,5 kg-mat.
Nagyon sokat nevettünk, mókáztunk, viccelődtünk együtt ! Imádtam!
Santorini szigetén voltunk. Ez egy görög sziget, amelyet egy vulkánkitörés hozzott létre. Egyébként ez egy ma is aktív vulkán, voltak is kisebb kitörései az 1900-as évek elején, közepén. Láttunk róla fotókat is néhány étteremben kitéve a falon.
Anya és Apa szerint Görögország legszebb szigete, tele fehér házakkal, kék kupolákkal és hatalmas sziklafallal.
Szeptember 19-én, szombaton délben indult a gépünk a Ferihegyi repülőtérről. Anya nagyon izgult már napokkal korábban, hogy minden rendben legyen, vajon, hogy fogom bírni a repülőutat. Mondtam neki, hogy nyugi, nem kel parázni, de nem hallgatott rám. Ráadásul Apa lebetegedett, a bölcsességfoga begyulladt és a nyaralás előtt két hétig alig tudott enni. Még jó, hogy nekem még egy fogam sincs : )) Úgyhogy nem ment simán... de elmentünk : ) Az útra én a legszebb és legkedvesebb ruhám vettem fel, hisz ez számomra egy nagy ünnepnap volt! Pirosbetűs, hisz életem első repülőútjáról beszélünk. Ugye milyen csini vagyok ??
A út nagyon jó volt, Apa ölében ültem végig. Képzeljétek még biztonsági övet is kaptam, amit Apa biztonsági övére kellett csatolni és úgy fogott meg engem. A két órás úton aludtam is egy kicsit, megebédeltem, játszottunk sokat. A végén volt csak picit rossz amikor a gép leszálláshoz készülődött. De ez csak pár pillanat volt és hős voltam, mert akkor sem sírtam.
Mitán megérkeztünk egy taxi várt minket és elvitt a szállásunkra, ami kb 15 percre volt a repülőtértől. Mondjuk nem hiszem, hogy van olyan hely a szigeten ami 20 percnél messzebb lenne tőle. Nagyon pici a sziget, kb 1-2 óra alatt körbe lehet autókázni. A szobánk a szálláson nagyon szép volt, kaptam külön kiságyat, amit Anyáék gyorsan ki is alakítottak nekem. Egész otthonosan éreztem magam már az első pillanattól kezdve.
Aznap még elmentünk egy étterembe és egy nagyon kicsit sétáltunk is, de sajnos már ment le a nap így visszamentünk a szállásra. Ott pedig kipróbáltam Anyáék ágyát. Fetrengtem rajta egy kicsit :).
Másnap (vasárnap - szept. 20) egész nap a környéken sétláltunk. A környék: Imerovigli. Ebben a faluban volt ugyanis az apartman ahol laktunk. Elsétáltunk egészen Firáig, Firostefani-n keresztül. Fira a főváros és kb 2 km-re van Imeroviglitől. Közben pedig keresztül kell menni Firostefani-n. Ezek a települések teljesen egybe vannak épülve, szinte nem is lehet észrevenni a határokat. A 2 km-es út úgy emlékszem kb 2 órát vett igénybe, mert minden bokornál megálltunk, vagyis háznál, mert bokor az nem nagyon van a szigeten. Apa fotózott, engem meg Anya cipelt a kenguruban. Egy élmény volt. Ez volt az első több órás utam ebben a formában és mit ne mondjak minden nap el tudnám viselni. 
Hétfőn (szept 21.) már nem akartunk megint sétálni egész nap, így buszra szálltunk. Jelzem, ez életem első buszozása volt. Budapesten még sosem buszoztam, csak Anya hasában. Jó volt, ez is tetszett nagyon. Egyébként Anya szerint a szigeten a tömegközlekedés ezerszer jobb színvonalú mint Budapesten. A buszok tiszták, légkondisak, kényelmesek, mint itthon a távolsági buszok. Egy aprócska gond van, mégpedig, hogy olyan görögösen járnak... tehát nem pontosak, néha kimarad egy-egy járat. Dehát aklimatizálódni kell : ) A lényeg, hogy buszraszálltunk és elmentünk Firába, mert vasárnap arra már nem volt lelkierőnk a 35 fokban, hogy szét is nézzünk ott. Fira nagyon szép város, a változatosság kedvéért itt is fehérek a házak és kékek a kupolák : ). Viszont nem lehet megunni. Igaz én párszor elaludtam, de csak azért mert leragadt a szemem. 
Itt is ittunk frappét. Ez egy jegeskávé, amit hagyományosan nescafe instant kávéból készítenek. Anya írt is róla a gasztroblogjában. Apa és Anya minden nap ittak ilyen kávét. A napi menet általában a következő volt: reggeli, majd útnak indulás, részemről alvás, 11 körül tízórai, Apáéknak frappé, séta stb, ebéd nekem, ebéd Anyáéknak, részemről alvás, uzsi, séta, vacsi anyáéknak, fürcsi, vacsi nekem.
Persze-persze ráfogták, hogy csak azért kell megállni frappét inni, hogy engem meg tudjanak etetni, meg tisztába tudjanak tenni, mert ahhoz be kellett ülni mindig vmilyen kávézóba. Szóval hétfőn ezen a csodás helyen tízóraiztam meg. Egyébként nagyon tuti helyeken ettem mindig. Nem hiába a szülők tudnak választani....
A napi program része volt az is, hogy a szálláson gyakorolnom kellett néhány mozgásformát. 
Pl minden nap kellett sokat hasalnom, forognom és persze pózolnom Apának, aki nem győzte kiéllni fotózási szenvedélyét rajtam.
Én persze mindig el akartam tőle venni a nagy szemű masinát. De sosem engedte.
Játszottunk is sokat. Talán második nap volt, amikor leteszteltem kilátok-e a lepedő alól.
Kiláttam. : )
Na és a sapim... a legjobb játékom... imádom...
Folyt.köv... nem ígérem, hogy holnap, de hamarosan : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése