December 24-e volt számomra az egyik legérdekesebb nap az életemben. Na, nem mintha a többi nem lenne érdekes, mert szinte minden nap egy új felfedezés, de ezen a napon valami különös történt, nagyon kellemes hangulat járt át engem. Már reggel, amikor álmosan reggeliztem a kis székemben éreztem, hogy itt valami készülődik... Anya sürgött forgott a konyhában, Apa pakolt mindenfelé, sokat játszott velem, hogy ne zavarjam Anyát. Ráadásul egy érdekes "valami" is állt az ablakunkban.
Ettől függetlenül volt időnk ismét modellt állni Apának, mert ugyebár az nem nap, amikor nem fotózunk : ), nagy örömömre, imádok pózolni neki.
A fotózás után megtudtam, hogy ez a nap azért olyan különleges, mert Karácsony van. A nap további része ebben a hangulatban telt.
Szépen megterítettük az asztalt, mert ebédre vártuk Mamáékat. 
Anya mindenféle finomságot készített. Sajnos én még nem ehettem belőlük, de nagyon jól néztek ki. Állítólag ha elmúlok egy éves már sokkal több ételt megkóstolhatok... jaj, már nagyon várom, kezdem unni az unalmas kombinációkat.
Ebéd után sötétség telepedett a szobára, a furcsa "valami", amiről kiderült, hogy a Karácsonyfa, elkezdett világítani és megszólalt a kedvenc zeném. Énekeltünk együtt sokat és égettünk valami érdekes izét... nem tudom szavakkal megfogalmazni mi lehetett, eleinte féltem kicsit tőle, de utána megbarátkoztunk és rájöttem, hogy nagyon szép. 
Ezt követte az ajándékozás. Ez nekem furcsa volt, mert eddig ilyen formában még nem kaptam ajándékot. Minden benne volt nagyon szép papírokban és csili-vili masnik voltak a csomagokon. Ami viszont a legtutibb volt, hogy zörgött-csörgött minden.
El kell, hogy mondjam, hogy ez a Jézuska nagyon ügyes és gondolatolvasó. Kaptam egy zenélő színes házacskát, pont olyat, mint amire vágytam, megnyomom és hangot ad ki, sok kis állatka és figura van rajta és még beszél is. Egszerűen fantasztikus. 
Mamáék meg a Jézuskától kaptak egy fotóalbumot, ami tele volt az én képeimmel. Hát nem tudom... mi a jó ebben??? De ők tudják... én biztos nem nézegetném magam. Anya mondta, hogy értsem meg ez azért kell, mert így akkor is velük vagyok, amikor valójában nem vagyunk együtt és tudják mutogatni büszkén az ismerőseiknek. Jézuska ezért gondolta úgy, hogy ennek biztos örülnek. Én azért örülök, hogy nekem nem fotókat hozott ; )
Persze hiába minden ajándék, a zenélő házacska is akámilyen tuti, engem legjobban a csörgő papírok és a fura masnik, kötözők kötöttek le.
No, meg Apa fotós táskája, amit Anyától és Marika Mamáéktől meg Keritől kapott.
Bár néha elcsábultam és megbámultam a fát. Villogott állandóan, nem lehetett szem elől téveszteni, nehyog baj történjen... 
Apa.... azt hiszem ez elrabolom tőled.... aludhatok a táskáddal????? Ez a csat nagyon érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése