Februári hétköznapok

A szülinap ünneplésen kívül még nagyon sok érdekes dolog történt velem, nagyon jól éreztem magam itthon. Készült is néhány pillanatkép a hétköznapjaimról.

Itt például épp eszembe jutott hogy elfelejtettem lehozni a kedvenc játékomat az emeletről. Anya ugye lehozod??!! Lécciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Anyával általában minden nap nagyon sokat nevettünk. Ezenkívül a képen a kedvenc kantáros nacim van rajtam.

A napokban Anyával elpakoltuk a régi, kinőtt ruháimat. Szerinte nagyon pici voltam... hát nem tudom, de ezt a sapit tuti kinőttem. Pedig nagyon puha.

Ezt a ruhát pedig Anyától örököltem, de már ez is kicsi. Nem tudom mi történik, folyamatosan kicsi lesz rám minden.  

A héten volt nálunk Keresztapu is. Kaptam tőle egy kis plüsskutyát. Igaz, picit meg voltam szeppenve, de hamar feloldódtam.

Ez az új nyelvdivat : ) Arról nem is beszélve, hogy milyen jó kapaszkodóm van, igaz?

Még Karácsonyra kaptam egy telefont. Mostanában nagyon jó barátságba kerültünk. Anya telefonja is nagyon izgat, talán egy fokkal jobban, mint az enyém, dehát így van ez, mindig a másé kellene...

No, megyek is felhívom Apát, mikor végez a munkával, már nagyon szeretnék vele játszani. Hamarosan ismét jelentkezem. Pápá.