Újra itt... az eltelt félévről általában + márciusi képek

Hopsz, ismét eltelt jó pár hónap és semmi hírt nem adtam magamról. Pedig növekszem és a szám be nem áll, annyit dumálok. Most már mindent mondok, komplett mondatokat és olyan dolgokra emlékszek, hogy Anya és Apa mindig rám csodálkoznak. Rájöttem, nagyon jó beszélni, kifejezni magam, megértetni mit is szeretnék. Szavakkal, nem csak tettekkel. Van néhány aranyos, Tamis szófordulatom:
pl a szíja anyaaaa, szíja apa... stb a szeretetem kifejezését jelenti, amolyan hízelgős hangnemben adom elő :)
A tagadást is viccesen használom Anya szerint, mert mindig a mondat elejére teszem a nem szócskát. Nekem így logikus. Ettől eltekintve szépen és szinte hibátlanul mondom a szavakat, nagyon jól tudok jelenben, múltban, megfelelő személyben ragozni már kb két hónapja. Néhány szóval van még gondom, de ez nem az én hibám, hanem a szavak miatt van, ilyen pl. a mama huncut cicamicája = mama uncut micamicája. Ki látott már ilyen bonyolult kifejezést? Persze hogy nem tudom kimondani rendesen ;)
Méreteimet tekintve már 94 cm vagyok és kb 13 kiló, vagy inkább egy kicsit kevesebb. Imádom a tésztát, a halat, a husit, a sajtot és Anya nagy bánatára a virslit. Kedvenc játékom a kirakó, szeretek rajzolni, festeni az ujjaimmal, és természetesen főzőcskézni. Azt bármennyit, bárhol, bármikor. Sokszor élesben is főzünk Anyával, az a kedvencem. Ilyenkor felülök a pultra és segítkezem. Főztem már lekvárt, díszítettem tortát, szaggattam pogácsát.
Röviden, tömören ennyi.

Elsőként íme néhány fotó a márciusból: