Eljött az első nagy nap az életemben. Meg lettem keresztelve. Ez nagyon fontos volt Anya és Apa számára ezért nem ellenkeztem.
A keresztelő után volt egy közös fotózkodás. 
Majd hazamentünk és ebédeltünk egy nagyot. Olyan szépen megterített asztalt varázsoltak Anyáék, hogy mindenki csak ámult bámult. Még én is csodálkoztam, pedig én aztán még nem nagyon tudom értékelni az ilyeneket, hisz semmit nem ehetek róla. De ez most még nekem is tetszett, mégpedig legjobban a brownie nyerte el a teteszésem. Azt hiszem, ezt ha nagy leszek szeretni fogom : ). (itt csendben elárulok egy titkot: amikor Apa megkóstolta, teljesen kinéztem a szájából, olyannyira hogy addig nem nyugodtam amég egy ici-pici nalatnyi csokit nem tett a pici számra. De ezt nekem még nem szabad, úgyhogy tényleg csak pici volt.)
Mivel szép, napos idő volt, a társaság egy része kint pihent, beszélgetett. Nagyon jó kis buli volt. 
Készült sok szép közös fotó Keresztanyuval, Keresztapuval. Kaptam tőlük ajándékot is. 
De előbb néhány szó róluk, azoknak akik nem ismerik őket.
Keresztapum, Andris, Ocskay beceneveken ismert, bár én majd Ocsi bácsinak fogom hívni : ). Persze csak ha nem haragszik érte ;). Ő Apa egyik legjobb barátja. Apa nagyon szerette volna, hogy Ő legyen a keresztapukám, mert tudja, hogy majd jó példát mutat nekem. Szerencsére örült a felkérésnek és nem ellenkezett. Bár nem is nagyon tudott mit tenni, mert olyan szépen mosolygok rá mindig. : )
Szummázva: nagyon jó megkeresztelve lenni, és tudom, hogy Istenke mindig vigyázni fog rám és a nekem fontos személyekre. Minden este megszoktam kérni erre.
Abban a templomban volt a szertartás ahol Anya és Apa összeházasodtak. Ez a templom Apa családjának nagyon fontos, mivel a Budavári Gyülekezet (a templom gyülekezete) alapítója, Bauhofer György, Gábor Papa szépapja. Amit még kell tudni, hogy Apa dédapja ebben a templomban volt evangélikus püspök.
Mivel nekem minden új volt, ezért először jól szemügyre vettem a terepet. Mint mindig mindent... : ) 
Mivel én is egyetértettem a keresztelővel, így a terepszemle után nagyon jó kislány voltam. Szó nélkül kibírtam mind a keresztelési szertartást, mind pedig az azt követő istentiszteletet.
Sőt, magát a keresztelést nagyon élveztem, nagyokat mosolyogtam a lelkész bácsira. Nem is tehettem mást, hisz nagyon kedves volt velem.
A keresztelő után volt egy közös fotózkodás. Majd hazamentünk és ebédeltünk egy nagyot. Olyan szépen megterített asztalt varázsoltak Anyáék, hogy mindenki csak ámult bámult. Még én is csodálkoztam, pedig én aztán még nem nagyon tudom értékelni az ilyeneket, hisz semmit nem ehetek róla. De ez most még nekem is tetszett, mégpedig legjobban a brownie nyerte el a teteszésem. Azt hiszem, ezt ha nagy leszek szeretni fogom : ). (itt csendben elárulok egy titkot: amikor Apa megkóstolta, teljesen kinéztem a szájából, olyannyira hogy addig nem nyugodtam amég egy ici-pici nalatnyi csokit nem tett a pici számra. De ezt nekem még nem szabad, úgyhogy tényleg csak pici volt.) Mivel szép, napos idő volt, a társaság egy része kint pihent, beszélgetett. Nagyon jó kis buli volt. Készült sok szép közös fotó Keresztanyuval, Keresztapuval. Kaptam tőlük ajándékot is. De előbb néhány szó róluk, azoknak akik nem ismerik őket.Keresztanyum, Szandi, Hugi stb beceneveken ismert, Anya húga. Nagyon szeretem Őt, mert nagyon kedves velem, sokat játszunk együtt, és érzem hogy nagyon szeret. Már Anya pocijában is rengeteget hallottam a hangját.
Keresztapum, Andris, Ocskay beceneveken ismert, bár én majd Ocsi bácsinak fogom hívni : ). Persze csak ha nem haragszik érte ;). Ő Apa egyik legjobb barátja. Apa nagyon szerette volna, hogy Ő legyen a keresztapukám, mert tudja, hogy majd jó példát mutat nekem. Szerencsére örült a felkérésnek és nem ellenkezett. Bár nem is nagyon tudott mit tenni, mert olyan szépen mosolygok rá mindig. : )És most pedig az ajándékokról:
Keresztanyumtól fogok kapni egy szép fülbevalót. Még nem kaptam meg, mert ha egy picit nagyobb leszek, csak akkor lesz kilőve a fülem, és majd akkor kiválasztjuk együtt. Remélem ez még ebben az évben megtörténik : ).
Keresztapumtól pedig kaptam egy szép láncot. Nagyon tetszik, csak Anyáék szerint ezt majd ha nagy leszek akkor hordhatom... most még szerintük kicsi vagyok hozzá és nem tudnám rendeltetésszerűen használni. Szerintem egyébként már most is biztos tudnék vele mit kezdeni. (Bár megjegyzem zárójelben, úgy hogy Anyáék ne hallják, én azt sem tudom még mi az a rendeltetészerű használat, úgyhogy az hogy mit tekintünk annak csak nézőpont kérdése, akár az is lehet, amit én csinálnék vele - dehát beletörődtem és elfogamom Apa, meg Anya akaratát, és türelmesen kivárom az időt. : ).
Szummázva: nagyon jó megkeresztelve lenni, és tudom, hogy Istenke mindig vigyázni fog rám és a nekem fontos személyekre. Minden este megszoktam kérni erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése