2009. augusztus 31., hétfő

Unalmas hétköznapok...

Miután Panni Mamáék elmentek, nem jött hozzánk senki majd két hétig!!!! SENKI !!! Ezt igen rossz néven vettem, hisz az elmúlt hetekben nagyon sok programban volt részem és én ezt imádom. Szeretem a nyüzsgést, a látnivalókat, azt, hogy sokat beszélgethetek, mindig van vki körülöttem. Ennek hirtelen vége lett, ami igen megviselt, olyannyira hogy hiába Anya minden próbálkozása, sokat unatkoztam. Pedig igen kreatívan mindig kitalált vmit : ).

Adott pédául egyik ebédre nekem vmi finom ízű, piros színű izét. Igazi csajos ebéd volt, már ha a színére gondolok. Élveztem... azt mondta cékla volt. Meg is néztem a wikipédián mi is az a cékla, mert én bizony nem tudtam. Nem nevetni ! Én még pici vagyok, ez lehet a mentségem. Anya mondta hogy olyasmi mint a répa, meg a krumpli.

A másik újdonság az volt, hogy pucéran játszottunk. Na jó, nem teljesen pucéran, pelus volt rajtam, féltette Anya a szőnyeget.

A pucérság oka pedig az volt, hogy a sok puha anyag után meg kellett ismerkednem vmi durvábbal is. Ez pedig a kedvenc zöld szőnyegem volt. Látjátok, hogy szeretem?!

Ez a fű a szobámba. Szuper, mert így télen is lesz fű, amin játszhatok. : ))

Egy újabb móka volt Süsü megszeretgetése. Azt mondta nekem Süsü, hogy Ő egy egyfejű sárkány (fogalmam sincs a többi sárkány milyen, én csak vele találkoztam), ezért kiközösítette a többi sárkány, világgá is kellett mennie, de egy királyfi befogadta és most már neki is vannak barátai. Csak most nálam nyaral határozatlan ideig, így biztosítanom kellett Őt a szeretetemről, nehogy világgá menjen.



Azt hiszem szeretben nem lesz hiány. Nem panaszkodhat.

Egy újabb felfedezés, amit tettem a napokban, hogy egy bizonyos napszakban gyönyörűen besüt a szobámba a nap. Olyan szép.... ugye nektek is tetszik?


Persze a legizgibbet a mondókám végére tettem, mégpedig azt, hogy felfedezten egy új testhelyzetet. Mégpedig az ücsörgést ! Még nem megy egyedül, de Anya vagy Apa segítségével már profinak vagyok mondható.

Hamarosan lesz ebből önálló ücsörgés is. Addig meg támasztom a hátam a kanapéval. ;)

Azt hiszem ennyi... látjátok, csupa unalom... semmi jövés-menés....
Na jó bevallom, azért élvezem én ezt is, de Anyának egy szót se, úgy szeretem amikor igyekszik a kedvemben járni : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése